Publikálva 2018-01-252018-02-05

Április a harcsák hónapja

BY: Varga Vilmos / 0 COMMENTS / CATEGORY: Cikkek

Melegszik az idő, rügyeznek a fák a vizeink hőmérséklete is már tartósan a 10-12c° közt mozog a süllőre, balinra és sok helyen a csukára is még tilalom van, a harcsa azonban most kezdi a téli hideg vízben leadott testsúly tartalékainak az újra elraktározását. Joggal jelenthetjük ki, hogy április a harcsák hónapja!

Támpontok

Jobbára már az emésztésük is kezd vissza állni a normális körforgásba, az anyagcseréjük is gyorsul és így 10-12 óránkét már táplálkozniuk kell. A régi hagyományok szerint akkor érdemes harcsázni, amikor a fűzfalevele akkora, mint egy kisegér füle. Ez nyilvánvalóan a hőmérséklettel van kapcsolatban, de a mostani klímaváltozások miatt a fűzfa már márciusban zöldülni kezd és áprilisra egészen hosszú leveleket növeszt. Ettől függetlenül azért még mindig az egyik legjobb harcsás hónapnak számít. Pont két éve bolondok napján a bolond horgász, azaz én fogtam egy 17kg körüli szép bajszit, amely igen aktívan és jól láthatóan nappal táplálkozott. Sose kezdődjön rosszabbul egy áprilisi szezon! Azonban ebben az időszakban csak akkor jönnek fel a felszín közelébe, ha beárad a víz és igazi barna lötty folyik a mederben. Tiszta és opálos víznél a meder fenéken vagy a töréseken keressük őket. Nagyon jó szolgálatot tehetnek ilyenkor a vertikális wobblerek és a nagy plasztik csalik. Függőlegesen emelgetve szépen végig tudjuk kocogtatni a medret, bonstuk szelvényekre és a következő csorgásnál menjünk öt vagy hat méterrel beljebb. Ebben a hónapban már érdemes estére is kint maradni, mert már felállnak a tetőre és onnan szippantják le a számukra megfelelő táplálék halakat. Mindenképpen úszó wobblert használjunk vagy nagyon lassan süllyedőt, mert bedobás után érdemes ott tartani egy rövid ideig és elég sanszos, hogy az indítás pillanatában fogja leverni a bajusz a műcsalinkat. A legtöbb nagy harcsát ilyenkor tudjuk megfogni, ha az etikai szabályokat is figyelembe vesszük. Mert ugye májusban a fészkező harcsázáskor ez a tézis borul, de az számomra elfogadhatatlan és érthetetlen. Az meg pláne, hogy a törvény engedi az ívó és fészkét őrző harcsák horgászatát és a hal elvitelét. Egyszer talán ez is változni fog. A tavakban azonban már más a helyzet ott gyorsabban melegednek és a laposok környékén érdemes a nappali időszakokban is próbálkozni. Este azonban szinte száz százalékban biztos, hogy ott fognak őrjáratozni. Tavi harcsázás nem az erősségem én inkább a folyókat és kisebb csatornákat horgászom ezért érdemben nem igazán tudok sok mindenben segíteni. Minden tónak megvan a maga sajátosága és ehhez kell alkalmazkodni. Figyelni, fülelni és dobálni szüntelen.

Felszerelés

Sokszor leírtam már és más tapasztalt horgászok is, hogy ez az a műfaj ahol nem szabad és nem is lehet finomkodni! Ide bizony kell az erős, gerinces felszerelés. Az egyik oka, hogy természetesen kitudjuk fogni a harcsát. A másik oka, nem mindegy mennyi ideig fárasztjuk, mert ha sokáig bohóckodunk vele – puha gyenge felszereléssel nem hal fárasztás, hanem bohóckodás -tejsavó termelődik az izomrostok közé és ez a hal pusztulásához is vezethet. Végkimerülésben elhalálozik gyakorlatilag. Ez két okból is rossz, az egyik, hogy nem biztos, hogy érdemes haza vinni egy komolyabb harit, közel nem olyan ehető, mint egy kisebb, de a legfőbb oka, hogy ennyivel kevesebb haresz fogja elkezdeni az ívást május végén! Gerinces, de nem durung botot használjunk. Felejtsük el ezt a rossz beidegződést miszerint a 240cm 270cm esetlegesen 300cm botot használjunk. Ma már azért az össze gyártó komolyan oda figyel ezekre a szempontokra és az igényekhez és stílushoz mérten készíti a jobbnál jobb blankekre a botokat. Egy ideális part dobálós csorgós pergető pálca hossza 198 max 210cm! Bőven elég mindenre Alsó dobásokhoz és a fej felőli lendítéskor ugyan úgy megállja a helyét. Rövidebb botokkal, gyorsabb és pontosabb dobásokat tudunk végre hajtani. Nem kell olyan sokszor lekaparni a bokrok közül a feldobott wobblert hanem pont a levelek vagy az éppenséggel a kövek elé fog érkezni az odaszánt wobbink. Gerincének köszönhetően mi fogjuk irányítani a küzdelmet, nem harcsa. Vertikális módszerhez még rövidebbeket kell választanunk, mert nagyobb segítséget kapunk a bottól, mint gondolnánk. A vertikális csalit úgy tudjuk igazán táncba küldeni, ha megfelelő a partner. Ez esetben a botunké lesz a vezető szerep, a tökéletes mozgását csak úgy tudjuk a lehető legjobban kihozni belőle, ha a célnak megfelelő a pálca. Itt is kell a karakter, mert a rövidségéből eredendően komolyan kell a botba kapaszkodni és mindvégig éreztetni kell a harcsával, hogy itt vagyunk és a mi akaratunk fog érvényesülni. Mondjuk a két méter feletti hariknál kell pár perc, mire mi vesszük át a vezértáncos szerepét! Próbáljuk úgy használni a vertiket, hogy amikor elemeljük a mederfenékről, állítsuk meg egy pillanatra, majd úgy ejtsük vissza, ügyelve arra, hogy végig szoros legyen a kontakt és ne lazuljon meg a zsineg. A jó vertik apró csukló mozdulatra is már jól reagál, és nem kell rángatni. Amúgy sem kell nagyokat emelni rajta hisz nem kapálásra használjuk, hanem halfogásra. Ha karból oldjuk meg, akkor nagyon hamar elfáradunk ezért sem kényelmes a rángatás, finom, gyors, határozott, csukló mozdulatokkal konspiráljunk. Nem egy csukló és ízület barát módszer, de ha okosan használjuk, és jó botot választunk, akkor felére csökken az ízületi gyulladás esélye. Ezért sem ajánlom senkinek a hagyományos peremfutós módszert. Nagyon húzza a kezet és nem igazán alkalmas erre a módszerre. A casting orsó viszont szépen bele ül a markunkba és szó szerint kezes bárány lesz. Még olyan horgászok is ezt használják, akik egyébként nem alkalmazzák más módszereknél. Itt nem kell tudni dobni elég, ha kiengedjük a féket, és már fut is le a zsinór a dobról. A zsinór mindig kényes téma, mert ha vastag belekap a víz és hasa lesz, ha nagy a mélység, amelyet horgászunk, de ez esetben nem válaszunk vékony zsineget. Minimum 0,30mm-es legyen, de nem árt, ha vastagabbat választunk és a csali súlyát növeljük meg inkább, az majd lehúzza és tartja feszesen a madzagot. Vertikális csalinak pedig csak olyat válaszunk, amelyik végig van drótozva és a meleg hatására nem olvad meg. Sajnos tudnék pár negatív példát mondani nagynevű gyártókról is, de ez most nem ez a hely ahol ezt kéne taglalni. Színválasztásban teljesen mindegy mit választunk, a harcsánkat nem igazán érdekli, számára csak a rezonancia a lényeg, amelyet jól betudjon határolni és pontos gyors támadással behörpinteni. Olyan színt válaszunk, amely nekünk tetsző. Azonban ha olyan a pálya ahol és várhatóan lehet süllő is – mert simán leveri a csalit – akkor érdemes élénk színeket feltenni, ők díjazzák ezt. Chartreuse, rózsaszín, fehér színek elég dominánsak és mivel a harinak mindegy ezért érdemes egy nagy süci reményében ilyen színeket választani.

Ruházat

Április szeszélyes hónap az időjárás tekintetében is ezért nem utolsó dolog a ruházat sem. Szél és vízálló ruha el kél mindenképpen, de nem árt, egy megfelelő aláöltözet sem, mert ha maradunk estére, akkor bizony bitang hideg tud még lenni. A vízálló ruha azért is jobb, mert este a páralecsapódáskor nem ázunk szanaszét. A másik igen hasznos tulajdonsága ezeknek a ruháknak, hogy fotózás utáni harcsa nyálkát egy zuhanyzó segítségével gyorsan eltudjuk távolítani. Komoly megfázást szedett össze már nem egy nem kettő horgászcimborám, főleg amikor nyélgázon repültünk a vízen. Egy réteges zárt ruházat a megfelelő aláöltözettel ezt mind kizárja.

Etika

Végére, de nem utolsósorban egy kis etikai jó tanácsot szeretnék útravaló gyanánt adni, tudom, hogy nem mindenki catch and release horgász, de ha kérhetném, ebben az időszakban nem bántsuk őket, ha sikerült kifogni, akkor engedjük vissza ezeket a nemes halakat, mert lassan közeledik majd az ívás és egy jó szaporulat hatása érződik majd évek múlva is a vízen és hosszú távon magunknak valamint a gyermekeinknek tesszünk vele jót!  Köszönöm szépen a bajszik nevében is!